Berze Nagy János Alapfokú Művészeti Iskola; Pécsi Kulturális Központ, 7633 Pécs, Veress Endre u. 6. +3672/551-138, +3672/551-139 berze.nagy@gmail.com

Előadás Berze Nagy Jánosról a CKH-ban 2018. október 18-án 16.30 órakor

Győrfi Csabáné, a Várkonyi Nándor Könyvtár ny. igazgatóhelyettese Berze Nagy János néprajzkutatóról, a baranyai néphagyományok kutatójáról ad elő 2018. október 18-án (csütörtökön) 16.30 órakor a Civil Közösségek Házában (Méhes Károly terem). A rendezvényt Szalay Lajos református lelkipásztor, a Népi Írók Baráti Társaságának elnöke vezeti.

Dr. Berze Nagy Jánosról:

Száz esztendeje, 1879. augusztus 23-án született Berze Nagy János. Népmesekutatásunk egyik jeles alakja – pontosabban szólva nemcsak népmesekutatásunké, hanem más népköltési műfajoknak, népdaloknak, népballadáknak, ráolvasásoknak, falucsúfolóknak, munkadaloknak, koldusénekeknek stb. a kutatásáé is; érdeklődése mindezeken kívül kiterjedt a népszokásokra, a népi hiedelmekre, a babonákra, tehát lényegileg a szellemi néphagyományoknak teljes körére és a népnyelvre is. Mindezek okán megérdemli, hogy kissé elfeledett alakját olvasóink elé idézzük.

Berze Nagy János Heves megyei – bessenyői (ma: besenyőtelki) – szegényparaszti – pásztori családból származott. Az első szavak és mondatok megtanulásával egyszerre kezdett ismerkedni a népköltészettel. Már gimnazista korában gyűjtötte szülőfaluja népköltészeti alkotásait. A budapesti egyetemen Katona Lajosnak a tanítványa volt. Katona rábízta a népmesék tanulmányozását.

Tanulmányai befejeztével 1905 márciusában megkezdte hivatali pályáját, amelynek során tanfelügyelőségi tollnokból vezető tanfelügyelő lett. Lugoson, Kolozsvárott, Nagyenyeden, Csíkszeredán, Debrecenben, Pancsován és Szekszárdon dolgozott, majd e vándorévek után 1924-től Baranya megye, illetőleg Pécs városa adott neki végleges otthont – ott is halt meg 1946-ban, és ott teljesedett ki néprajzi életműve.

Roppant szorgalmas gyűjtőtevékenységében volt egy sor új vonás. Például először gyűjtött és tett közzé nagyobb népmeseanyagot egy kisebb tájegységről.

A népköltészeti gyűjtést mindig összekapcsolta a népnyelv kutatásával. E munkájának első érett gyümölcse A Heves megyei nyelvjárás című, 1905-ből való monográfia volt.

Berze az első olyan népköltészeti gyűjtők közé tartozott, akik felismerték, hogy a népdalokat, a balladákat, a gyermekjátékokat a dallamukkal együtt kell feljegyezni. Bár ő maga könnyen tanult meg dallamokat, azokat nem tudta lejegyezni – emiatt első balladaközlései dallam nélkül jelentek meg 1901-ben. Sok balladához megjegyzést is írt: “szép dallammal éneklik”, “nagyon szép dallama van”.

Berze nem  nyugodott bele abba, hogy az általa gyűjtött dalok és balladák dallamairól csak prózai följegyzések maradjanak meg. Kántortanítók, énektanárok segítségéhez folyamodott hát. Második balladaközlése már dallammal együtt jelent meg.

(Forrás: Bogád település honlapja)

Pin It on Pinterest

Share This